2012. január 15., vasárnap

A rend előszobája

Kis jóindulattal, mégpedig magamhoz illik jóindulatúnak lenni, mondhatnám azt, hogy jelenleg a rend előszobában tartózkodok. Kevésbé tapintatosan azt is lehetne mondani, hogy rumli kellős közepén vagyok. Éspedig: tele vagyok jobbnál jobb ötletekkel, tervekkel, projektekkel. Van, amelyiknek épp a kellős közepén vagyok, van, amely csak a fejemben forgolódik, van egy nagy adag szétvágott póló, van egy újabb füzet  tele vázlatokkal és írásbéli gondolatcsírákkal, van épp félbemaradt desszert kezdeményezés, van...


Ha figyelembe veszünk kozmosz keletkezési indulópontját, nagyon jól állok. Vagyis megvan minden, ami a rend születéséhez szükséges: káosz. A káosz fenntartásához segítség is megvan bőven. Vegyünk, például, a gondosan színek szerint összeválogatott pólófonalakat. Olyan hívogatóak, hogy összeválogatástól számítva három percen belül már egy másik helyszínen és a legelképzelhetetlenebb kombinációkban találtam őket.


Azthiszem valamiért nagyon vonzódok a káoszhoz. Jobban, sokkal jobban, mint a rendhez. Van benne lehetőség a rendrakásra. Nagyobb kihívás az, mint a rendből káoszt csinálni. Ezek szerint nem is a káosz, hanem a kihívás az, amire szükségem van...

A káosz nem sokáig váratott magára. Ismét mehetek rendet rakni. Rendrakás közben pedig újabb gondolatokra és egyéb kincsekre bukkanok majd rá. Így működik a világegyetem az engem körülvevő falakon kívül is?

8 megjegyzés:

yoen írta...

Most is nagyon tetszik, ahogy a gondolatokat szövöd, amilyen kifejezéseket használsz! És ez csak egy szempont...
Az egész jó, ahogy van! :)

Szemkép írta...

Yoen, köszönöm a kedves szavaid, nagyon jól esik!

Még mielőtt nyugdíjba megyek és másfél kilós átlagsúlyú köteteket kezdek írni, krokizok kicsit a virtuális téren, afféle kézügyesség gyakorlat gyanánt...nyugdíjig még van néhány évtized...

yoen írta...

:) Szívesen látnálak a csopiban, már rég kerülgetett a gondolat, de most a tettek mezejére lépek: küldök egy meghívót!
:)

Szemkép írta...

köszi, ahogy tudjuk, a meghívó megelőzte minket:)

Kicsoda írta...

na erre irtam, hogy nekem megvilagosodas. en sosem ertettem azt, hogy emberek hogy kepesek kaoszbol barmit csinalni, egyaltalan kaoszban letezni. engem lebenit, mert a szettartast erzem benne, ami nekem egy remenytelenseg erzes, nem pedig a lehetosege. ertem a kihivast, de nem tudok vele azonosulni.
en pl.nem tartom magam kreativnak, viszont preciz vagyok, ha lesznek elem valamit, akkor nagy valoszinuseggel jol meg is csinalom, de nem en talalom ki. amire nekem igenyem van, az sokkal inkabb egy `monotonitas`, ami olyan megnyugtato zsongas.
szoval figyelek, mert nagyon erdekel az ugy:-)

Szemkép írta...

Kicsoda, nagyon élveztem a megjegyzésedet és a benne felmerült gondolatok sokkal bővebb választ igényelnének, azért amint lesz kis magánidőm, egy bejegyzést szánok a témára. Hogy itt vagy a homokozóban nem tudom, attól függ mennyire személyes vagy közérdekű lesz:)

Értem amit mondasz. Voltam én is benne, sőt, nagyon sokáig és nagyon radikális módon, és ezt vagy-vagy nézőpontnak lehetne nevezni. Vagy rend vagy káosz. Vagy precíz vagy kreatív. Vagy hasznos vagy esztétikus...de közben valahol mindannyian tudjuk, hogy minden magában hordozza a maga ellentétét is. Csak arra vagyunk kondicionálva, ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy egyszerre csak egy állapotban lehetünk jelen, egy nézőpontból szemlélhetünk a dolgokat. Esetek egy részben összesen csak egy-két nézőpontot ismerjük és nem merészkedjünk kipróbálni mást.

Ez az állapot, szétválasztottsági állapot, vezet a belső és külső konfliktusokhoz. Sarkítom, de példa kedvéért belefér. Vegyünk tipikus sztereotípiákat: ha valaki művész, akkor nem gondolkodik logikusan. Ha valaki mérnők, akkor csak logikusan gondolkodik és nem lát ki a dobozból. Szerintem egyik sem igaz. Jó magam művészeti végzettségem mellett a dolgok kivitelezésében rendkívüli precizitásra törekszem. Érdekel a felszín és érdekel mi van macinak a hasában. De azt is hozzáteszem, ez nem gyári állapot, sokat, nagyon sokat kerestem.

Amit a Homokozóban csinálunk, nagyrészt nézőpontváltásról szól. Is-is-ról. Majd innen folytatjuk:)

Kicsoda írta...

Igen, vagy-vagy. Nekem ez elesebben a gyerekekkel vs munka volt, ahol ereztem, amit mondasz. Ennek az oka, az ut, ami a ketto kozti atmenetet jelenti. Amig az egyikrol atall a fejem a masikra. Barmelyiket csinalom NAGYON jo, de egyutt sokkal nehezebb. Es en ott ugy ereztem, hogy a dontes a jo megoldas, mert nekem a legfontosabb a `jelenlet`. En ott akarok lenni abban, amit csinalok, es nem a talanokban lebegni. Ertem, hogy masnak ez olyan repules fele es oromet okoz:-) na ez nekem egy nagyon erdekes dolog, amirol szivesen hallok tobbet!

Szemkép írta...

Most már egyértelműen erről a témáról írni fogom:)
Az én alaphelyzetem az volt, hogy vagy kreatív vagy racionális, és, persze, a kettő közti feszültség. Ez ösztönözte, hogy kutassam a témában, kísérletezzem és találjam módot arra, hogy is-is állapotot nem csak időnként elérjek (ebben mindenkinek van tapasztalata), hanem állandóan éljek.

Gyerekek vs. munka inkább prioririzálás kérdése, habár nem könnyű, de ez a csomag kicsit eltér az integrált állapoteléréstől, mert inkább döntés, mintsem tapasztalás témaköre. Akkor drukkolok, hogy mihamarabb hozzákezdhessek az íráshoz és nagyon köszönöm a témafelvetést!