2012. január 17., kedd

Játékos hóolvasztás

Aki erre jár, tudja, hogy kreatív aktivitásra mindig ugrok. Miután meghirdettünk a Homokozós Játékot (erről majd még mesélek) első gondolatom az volt, hogy én is szeretnék játszani. Valami aktívat, alkotót, olyat, ahol az egész lényem kell hozzá. Nem kellett messze keresni, fordultam egyet és már jött is szembe.


Várom a tavaszt. Tavaszi gyerekként, hogy ne várnám! Egyre később kapcsolom be a lámpát, egyre gyakrabban megnézem a virágágyasokat, és egyre nagyobb csinálhatnékom van. Még hosszú, zöldhajas hóembert is építettem! (A répát Arlen ette meg, nálunk ez a szokás:)) 

A tavasz jön. Maga tempójában, maga idejében. Nem rajtam múlik. Még jó! De van valami, ami rajtam múlik, éspedig miként várom a tavaszt. 

Idén kötéssel várom majd a tavaszt. ..."minden nap néhány sort... átkötöd magad a télből a tavaszba" - engem megfogott ez a kép. Kíváncsi vagy miről beszélek? Most indult Coletténél az Átkötős Játék. Kötés, átkötés, összekötés...aki már valaha tartott kezében a kötőtűket, tudja, hogy ez csak jó lehet. De még átkötni a télből a tavaszba...Ugye Te is jössz?


Prózai okom is van a kötésre - évek alatt annyi fonalvég gyűlt össze, hogy akár Rigáig is átköthetnék...egyébként nem tudom melyik van közelebb Riga vagy tavasz:)

2 megjegyzés:

Colette írta...

Bízom benne, hogy a tavasz...:-)

Szemkép írta...

ez megnyugtató, 1500 kilométernyi türelmem még nincs:)