2011. december 19., hétfő

Fordulok a nappal együtt

Az utóbbi időben ritkán jártam erre. Vagyis betértem lábujjhegyen, körbenéztem és már szaladtam is tovább. Nyomtalanul. Nééém, nem nagybevásároltam, nagytakarítottam még egyéb nagy dolgot sem csináltam. Csak icipici, láthatatlan dolgokat. Afféle befejező műveleteket. Évelvarrásokat. 

És egyszer csak a napfordulóban találtam magam. Már fülig benne vagyok. Fordulok a nappal együtt. Kifelé a télből. 


Ma már belemártottam az ujjamat a Karácsonyi gondolatkörbe. Amit már megírtam, nem írok újra, ha kíváncsi vagy, a Homokozóban megtalálsz. 

Tűz jutott eszembe. Be is gyújtottam a kandallót. Az egyik hagyományos téli napforduló eleme a rönk húzás az utcán, falun, városon keresztül. A nagy és vastag farönköt, amely magában zárja az év alatt összegyűjtött feszültséget (csalódás, bánat, düh, bármi, amit mínusz előjellel írnánk) az út végén felgyújtanak. Ezzel a rituáléval a fény ismét győzedelmeskedik a sötétség fölött. Bennünk és a világon, ha a kettő között van különbség.

Még vannak elvarratlan szálak az évnek. Rönk helyett tollat húzok a papíron. Egy listát készítek. A lista tetején nagy betűkkel virítani fog TÜRELMETLENSÉG. Remélem már nem sokáig. Lángba borul és élég a kandallóüveg mögött...szeretem a tüzet.


Kíváncsi vagyok, ti hogyan szoktatok elvarrni az év kilógó cérnáit...elmondjátok?

Nincsenek megjegyzések: