2011. november 14., hétfő

Stressztelenítés saját kezüleg, avagy hogyan készül az irodalmárok adventi koszorúja

A lelkes visszajelzésetektől pár fokkal melegebb lett a ház, de jó! Fagyott ujjakkal még a papírcsavarás is nagy kihívás lenne:). Akkor máris tűrjük fel a ujjainkat! Kezdjük az elején, ugye?


Alapanyag:
  • Egy stóc irodatermelésű papír: pénzügyi kimutatások, havi beszámolók, elszúrt és lejárt prezentációk, fekete-féhér, színes, egy vagy két oldalon nyomtatott, szóval bármi, ami A4 papírhulladék.
Segédeszközök:
  • Minimum 2 kéz
  • 1 nagy tányér és egy kis tányérka, vagy egy nagy tányér és egy kis tálka, vagy egy körző
  • olló
  • ragasztó (én a régi, jól bevált PVA ragasztót használtam)
  • Egy vastagabb papír vagy karton (pl. pizzadoboz) 
  • Egy kosár, lábas vagy más magasfalú átmeneti tároló
 Koreográfia:

Aktív relaxáció: Kényelmesen hátradőlök és tépek, és tépek, és tépek a  papírokat hosszában. Én 2 és 3 részre téptem az A 4-es lapokat, így szélesebb és keskenyebb csíkokhoz, illetve azoknak a félrecsúszott variációkhoz jutottam (imádom véletlenül, folyamatban keletkező dolgokat).

Az a búúúgóóó TRRRRrrrrrr hang? Még az OMot is túlszárnyalja a hatékonyságban! Ebben a szakaszban az ollóhoz nyúlni szigorúan tilos. Pontosan annyi papírt tépsz, amennyi jól esik. Ha kevés lesz, bármikor lehet újrakezdeni, ha sok, 327es irodával is megoszthatod.




Lubickolás a részletekben: Kicsit kiegyenesedek és jöhet a tekerés. Kis motorikai gyakorlat nekünk, felnőtt gyerekeknek, sem árt. Én akkora tekercseket csináltam, hogy az ujjam beleférjen. Vagyis a papírt (csak és kizárólagosan) az ujjam köré tekertem. Praktikussági szempontból is ajánlatos, hogy a koszorú összeragasztásnál könnyebb legyen összefogni a tekercseket. És ha már a ragasztás szóba került, amint kész a tekercs, a végét ragaszunk meg, vagy inkább rá a testére. 

A kész tekercseket megfelelő távolságból lelkesen dobáljuk a kosárba. Talált?

Kerek alapok: amikor már beleuntam a tekerésbe (van ilyen), fogom a kartont és nagy tányér vagy körző segítségével rajzolom akkora kört, amekkora koszorúra vágyom. Kis önismeret birtokában úgyis fogalmazhatjuk - akkora kört rajzolunk, amekkora koszorúhoz kedvünkből és türelmünkből telik. Aztán jön a kisebb kör a közepén.

Most elő az ollóval és végre legálisan is vághatunk. A kartonkört egy lyukkal a közepén. Tulajdonképpen ez csak egy segédeszköz, ha valakinek anélkül is megy a szabályos kör kialakítása, nyugodtan elhagyható. Ha meg nem is akarunk kört csinálni, akkor ugorjuk is át ezt a részét (csak az a buktató, hogy ezt a végén írtam:))


Koncentrációs gyakorlat: Most már csak a legkeményebb része van hátra, szükség lesz itt egyenes hátra. Mellesleg néha felállni sem árt, hiszen úgy fogjuk felülről is látni az alakuló alkotást.

Gondolom már rég kitaláltad, hogy hogyan tovább, de én csak azért is végig mondom: az alkatrészeket összeragasztunk a szélén és kartonkörre rakjuk, hogy a koszorú ne kezdjen saját életet élni (bár úgy is lehet). Amikor összeragasztottunk 2 (aztán majd 3-4-26 tekercset) érdemes pár másodpercig nyomva tartani (ilyenkor jól jön, ha beleférnek az ujjaink). ....... és egyszer csak összeáll. Biztos ismered az érzést!


Ezt a képet már ismered, ugye? Én itt hagytam abba, őszinteség véget. Legyen az, ami... DE attól szép a világ, hogy mindenki más, mást látja, mást szereti. Ha van kedved, elő a fehér, ezüst, bíbor, malacszín vagy egyszerre mindenszínű fújós festékkel és varázsold át!

Én itt hagytam abba, de ki tudja, legközelebb mi lesz...

2 megjegyzés:

Leki írta...

A fán olyan mint egy óriás hópihe :)
Köszi!

Colette írta...

Amikor megláttam róla a fán készült képet, beindult a vezérhangya karácsonyfadíszek témakörben:-)
...és még gyerekeknek is jó mulatság!
Persze ránk felnőttekre meg nagyon ránk fér, hogy egy picit (újra) gyerekek legyünk!