2011. november 18., péntek

Nemzeti identitás és szokás szerint minden más

Ma november 18. van. Gondolom ezzel sok újat nem mondtam. Mindjárt, csak előbb átöltözök...

Tetőtől talpig lilában öltözve indulásra készen álltam. Hiszen november 18. van. Lettország függetlenség kikiáltási napja. Követségi fogadás...csupa lett...Az utóbbi pár évben egyszer sem sikerült ott lenni, mindig valami közbejött. De ma minden elő volt készítve, és én tetőtől talpig lilában öltözve indulásra készen álltam. 


Gyerekoromban nagyon akartam lett lenni. Sok mindent megtettem érte. Kisiskolásként, például, megtanultam lett akcentussal beszélni oroszul. Ez lehetett az első tudatos nyelvérzékfejlesztés gyakorlatom.

Általános iskola végefelé több tucat lett népdalt költöttem (nem nehéz, ha az ember ismeri az alapfelépítésüket és pár példát) és azzal megnyertem a népdalversenyt. Megtiszteltek a nem létező tudásomat (vagy kibontakozó alkotókészséget) és népköltészet konferenciára meghívtak. Tizenkevés évesen büszkén besétáltam a Lett Tudományakadémiába és megtudtam, hogy a medve nem is állat, hanem szexuális szimbólum. Huh! 

Itthon vagyok még mindig...fogadásnak már egy ideje vége, legalább a terv szerint. Valami közbejött. Valami, ami fontosabb mint a nemzeti odatartozás. A kicsi kékszemű csigám, aki jobban hasonlít egy lettre, mint jómagam, bealudt. Már nem sír, jól van. Nem akarok már minden áron lett lenni. Mégis az lettem. És ma november 18. van. Számomra is. Itthon is.

3 megjegyzés:

Eta írta...

Mindegy, hol van az ember. Az a fontos, ami belül van. :o)

csigaszabo írta...

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én ha akarnék sem tudnék más lenni, mint ahova születtem, ahonnan indultam. Tipikus röghöz kötött vagyok, talán más faluban nem is érezném jól magam, ha nem tudnám, hogy mikor indulok HAZA.
(Tévedés, van egy hely a világon, ahol innen 1000 km-re, kilépve az autóból, azt éreztem, hogy ha holnaptól itt kellene élnem, boldog lennék.)
A szíved mindig az igazat súgja. Ha van füled.

Szemkép írta...

Elég adaptív lénynek ismerem magam. Régen hittem a kizárólagosságban, oda és csak oda való tartozásban, de számomra ez nem bizonyult működőképesnek...most hiszek a bezárólagosságban...ide is tartozhatok, oda is, meg amoda is egyszerre