2011. november 2., szerda

műfaj meghatározás

Kimutatkozás

Közmegegyezés szerint azt kellett volna mondani – bemutatkozás.  Nem voltam ott, amikor aláírták a megegyezést. Ha ott lettem volna, biztosan kifogásoltam volna. 

Hogy én mindig mindent kifogásolom? Úgy látod? Jó, akkor úgy látod. Most nincs időm vitatkozni, még csak pár tucat szabad percem van, hogy kimutatkozzak.

Szóval, semmi értelme nincs annak, hogy bemutatkozzak, hiszen azt befelé tenném, így másnak nem jutna semmi belőlem.  

Várj, lehet, hogy más nem is kéri belőlem? Csak magából? És azért bemutatkozik. Mindenki csak befelé mutatkozik? Csak magából kéri és csak magából kapja?

Így látod? Persze, én vagyok az, aki ezt felvetette, tehát ebből kiindulva én így látom. Csak semmi kedvem ezért a népszerűtlen meglátásért felelőséget vállalni. Ezt ugorjuk is át.


Egyszer ültem a játszótéren és írtam a kék füzetemben. Nem csak egyszer ültem ott, de arra az egy alkalomra gondoltam, amikor mellém egy másik kismama kategóriába besorolt harmincas években járó nő ült le. Természetesen ez is már többször megtörtént, de az a bizonyos nő a füzetemre nézet és megkérdezte, hogy mit írok.

Zavarba jöttem. A legegyszerűbb lett volna, ha felolvasom neki. Ahelyett elméleti magyarázatokba bonyolódtam be arról, amit látok és ahogyan látok és …félbeszakította. De milyen műfajban írsz?- kérdezte.

Nem volt időm válaszolni, hiszen nem írni mentem a játszótérre… miután tűzöltő autó helyett leemeltem a gyerekem a mászóka tetejéről a játszótéri interjúkészítőm éppen törölte a bömbölő gyereke orrát…

Háztartási romantika, azthiszem, így hívják a e bizonyos műfajt.

Kimutatkoztam?

Nincsenek megjegyzések: