2011. november 25., péntek

Kicsit furcsa kakaós csigabiga

Kakaós csigabiga gyere ki! - hangzott a mai reggeli köszöntés...aki már találkozott a télköszöntő tisztító vírussal, tudja, hogy a kúra után nem "jó reggel!" jut eszében.


Szeretem a kihívásokat. És jut is belőle bőven. Ha nem szeretném, akkor is jutna, azthiszem...
Abban, gondolom, kiegyezhetünk, hogy nem annyira nehéz ragyogni a boldogságtól egy nyári napon, huszonnyolc és harminc fok közötti hőmérsékleten, lapos, szabványosan hatvancenti átmerőjű hasat a napnak mutatva és átlátszó kék tengervizet csodálva. Persze megvan benne a maga romantikája. A szenvedő szerkezetet én biggyesztettem hozzá.

Engem a napokban nagy megtiszteltetés érte. Kineveztek a házi kórház igazgatójának. Míg mozdulatlanul feküdtem az ágyban és szemem (az nem fájt) sarkából néztem az előttem terülő kórtermet, elképzeltem, hogy interjút adok a Helyi Témának.

Kijöttek fotóssal, riporterrel és olyan ezüst trambulinhuzatot is hozták, hogy jobban mutassak a címlapon. Kávét nem kérték. Én sem. Ez egy biztos jele annak, hogy megértem a kinevezésre.

Egyébként az igazgató választás következő módon zajlott. Kijelentették, hogy csak olyan jelöltnek van esélye az igazgatói posztra, aki betöltötte a 18ik életévet és és ugyanabban a kórban szenved, mint a leendő páciensei. Ezzel jelentősen csökkentettek az esetleges jelentkezők számát. Három jelentkezőből csak én maradtam. Szóval megküzdöttem rendesen.

De térjünk vissza a kakaós csigabigához, amely másfélnapos tisztítókúra után kitűzte magát a napirendre. Pontosabban Arlenbaba tűzte ki napirendre. Mivel reggel még kellően gyenge voltam, már nem emlékszem hogyan szavaztam. Bár eredményből kifolyólag igennel kellett szavaznom. Lizi tartózkodott, mert délig aludt. Csiga győzött.

Bevallom őszintén, soha nem volt dolgom a kakaós csigával. De vannak előrelátó barátaim és tudva, hogy eljön a nagy nap, előre ellátták egy recepttel. Azt már valamikor írtam, hogy imádom a recepteket. Csak nem tartom be őket.

Mai napig emlékszem a teve fasírtra. Üzbég receptkönyvből csináltam...arra már nem emlékszem min ment keresztül, vagy tíz éve lehetett, de végül nyárson sült csirkemell lett belőle...

Akkor vissza a csigához. Mármint kakóshoz. Már az alaptésztát kicsit unalmasnak találtam, így hát beletettem még ezt azt...és aztán jött a töltelék. Kakaó...mazsola...dió...kókusz...majd túró, kandírozott citromhéj és cidónia...Kis hús-vér csigám felült a konyhaasztalra és pöttyözni kezdte a kinyújtott csigajelöltet. Katicás csigát csináljuk! Meglett.


Azt, hogy a csiga kész, biztosan lehetett tudni a mezítlábas, felénk irányuló léptekből. Csigaillat a csipkejózsikát is felébresztené, még-hogy két napig alvó Lizámat. 
Harapás...kicsit furcsa ez a kakaóscsiga...harapás nélküli visszhang a konyhaasztalról - kicsit furcsa ez a kakaós csigabiga, mégegyet kérem!