2011. október 24., hétfő

Sorsolóbizottság döntése, avagy hétfői gondolatok a véletlenről

Tegnap éjszaka csapatommal szorgalmasan véglegesítettünk a Lájkaláka eredményeit. 1459 kosár, 368 talicska és számtalan neilonzacskó tele jobbnál jobb gombákkal.  

Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki beszállt és  azoknak is, aki készült beszállni! Ez egy nehéz játék volt. Nem véletlenül...

Kezdve attól, hogy a kiírás is úgy volt megfogalmazva, hogy többször el kell olvasni, nem volt egyértelmű, kézen fogható nyeremény, és efölött még időt és energiát is rá kellett szánni egy teljesen bizonytalan végkimenetelért.

Hogy mi a jó ebben? Mi motiválja ilyenkor mégis arra, hogy lépjünk? Elmondjátok?

Engem mindig az újnak a megtapasztalása motivál. Ha mindig ugyanazok a szabályok szerint teszem, nagyjából ugyanaz lesz az eredmény. Ismerős. Kényelmes. Biztonságos. Van, ahol ez jó. De van...az én utam arra tart...


És akkor a sorsolás. Nem hiszem a véletlenbe...így hát nem lesz sorolás. Aki elindul az erdőbe, nem jön ki üres kézzel, ha nincs gomba, van áfonya, ha nincs áfonya sem, ott a tűzifa...

Mostanában rendesen esett...aki elindult az erdőben, üres kézzel nem jön ki. Mindenki azt kap, amiért elindult...

Gratulálok a gombászoknak és megyek is ceruzát hegyezni!


1 megjegyzés:

colette írta...

Azt kérdezed miért? Miértek sincsenek, véletlenek se:-)
Minden jó, ha jó a vége... álljon itt egy gyerekvers...ilyeneket olvasok a Misimmel:-)


Gyárfás Endre Varázsgombóc :

Hétmérföldes lépteimmel
körbejárom a világot,
s két kezem közt formálódnak
valósággá az ábrándok.
----------
Jókedvem ha gomba volna,
szaporodna gomba módra.
Nem csak bennem nőne egyre:
másokra is átterjedne.

Mert a jókedv, mert a jókedv
nem zárható dobozba.
Hétszeresen jut annak, ki
társaival megosztja!

Köszönöm,hogy részese lehettem!