2011. október 4., kedd

Padlizsánízű vizicsiga tünékeny természete

Megsült a padlizsán...a kolozsvári barátnőm jutott eszembe, aztán a fényképezőgép, aztán a tepsi, amelyben legalább vizet kellene önteni, mielőtt félörökké odaszárad a....a....a.....a vizicsiga.

Kivittem a vizes vizicsigás tálat a teraszra, ott több hely van. És több élet. És több veszély. És többé nincs vizicsiga...A vizicsiga, a padlizsánízű vizicsiga tünékeny. Olyan mint a gondolat. Amíg gondolunk, ott van, aztán egyszer csak sehol sincs. Hacsak időben nem veszünk róla lenyomatot.

A többi már nagyon gyorsan zajlott le. Még jó, hogy az utóbbi két évben edzésben vagyok és a reakciós időm Arlenbaba sebességnövekedéssel arányosan csökkent. És jó, hogy még időben eszembe jutott a fényképezőgép. Ezt persze annak köszönhetek, hogy azelőtt eszembe jutott a kolozsvári barátnőm...


...mindjárt kész a padlizsánkrém...vagy a levél...vagy a padlizsánkrém és a levél...finom...hogy vagytok? Gondolunk rátok. Csak annak ritkán van lenyomata...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

koszonom neked!