2011. október 29., szombat

Tegnap voltam a postán: szemkép-lélektükör


Szemkép-Lélektükör

a világ, amit látok, a világ, ahogyan látok
a világ, amit látsz, a világ, ahogyan látsz
 
Az a világ, amit látok és megmutatom neked, számodra az a világ, amit te látsz, bármit is mutatom neked. Valójában nem is tudok neked bármit megmutatni, csak azt, amit látok.  Te is mutatsz nekem egy világot. Azt a világot, amit te látsz. És amint nézek a világot, amit mutatsz, ismét csak a saját világom lesz belőle.

A szemek akkor is befelé látnak, amikor kifelé néznek. Tulajdonképpen mindig kifelé néznek és befelé látnak. 

Ha a tükörkép ugyanazt, csak fordítva mutat, akkor a szemek befelé néznek és kifelé látnak azt, ami bent van.

Vajon a Szemkép-Lélektökör? 

Igen…valamelyik szemkép mindig valamelyik léleknek a tükre…
 

2011. október 28., péntek

Már vissza is jöttem a postából - téli álom

Hosszú, egész délelőttös készülődés után meglátogattam a POSTÁT. Amolyan postazöldre festett ablakokból és parkolóhely hiányból ismerhető fel. 

Ha már elindultunk, akkor útba ejtettünk a piacot, patikát, játszóteret, ahol elsős lányok kézimunkáztak sárga fonalból. Nehogy már rögtön hazajöjjünk, tettünk még egy kört az erdő körül, szedtünk pár szem diót és megcsodáltunk, hogy mennyire abszurdkék az ég.

Aztán Arlenbaba észrevette a szomszédgyerekeket, ami azzal egyenlő, hogy esze ágában nincs hazajönni. Úgy éreztem, hogy erre a bejegyzésre az esélyeim egyre csökkennek. De lásd csodát, most mindannyian vidáman együtt játszanak a kertben. Én meg írok...nem idillikus péntek délelőtt? ...afféle téli álom:-)




Csupán egy valamiért kicsit izgulok - vajon minden borítékba az került be, amit terveztem? És mi van, ha összekevertem a tartalmakat? ... lányok, szóltok majd, ha jött a postás bá?

2011. október 27., csütörtök

Mielőtt elmegyek a postára - őszi mosoly

Az élet mindig megoldja az egyensúly kérdését. Ha feladatot adok, akkor kapok is...legfeljebb magamtól...ez most egy nagyon izgalmas volt. Tudjátok miről van szó, ugye?

Nem? Akkor elmondom.

Ráhangolódtam az általatok megadott témákra és mielőtt elmegyek a postára megmutatom, hogy mi kerül a borítékba. Ma, holnap és holnapután.

A postára egyszerre megyek, sőt, még más postázni-valót is viszek magammal...sőt, sőt, még útközben beugrok a zöldségeshez. Vagy, ha netán a messzebbi postára megyek, még bérletet is veszek útközben. És ha már ott vagyok, akkor...

...és akkor mi kerül a borítékba? Ma őszi mosoly csúszik be az átmeneti szállító sátorba. Pont olyan, mint az ablakom mögött. Jókor! Még elkaptam egy darabkát. Hagyta magát. Legyen ott, a hídon túl is belőle.

2011. október 24., hétfő

Sorsolóbizottság döntése, avagy hétfői gondolatok a véletlenről

Tegnap éjszaka csapatommal szorgalmasan véglegesítettünk a Lájkaláka eredményeit. 1459 kosár, 368 talicska és számtalan neilonzacskó tele jobbnál jobb gombákkal.  

Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki beszállt és  azoknak is, aki készült beszállni! Ez egy nehéz játék volt. Nem véletlenül...

Kezdve attól, hogy a kiírás is úgy volt megfogalmazva, hogy többször el kell olvasni, nem volt egyértelmű, kézen fogható nyeremény, és efölött még időt és energiát is rá kellett szánni egy teljesen bizonytalan végkimenetelért.

Hogy mi a jó ebben? Mi motiválja ilyenkor mégis arra, hogy lépjünk? Elmondjátok?

Engem mindig az újnak a megtapasztalása motivál. Ha mindig ugyanazok a szabályok szerint teszem, nagyjából ugyanaz lesz az eredmény. Ismerős. Kényelmes. Biztonságos. Van, ahol ez jó. De van...az én utam arra tart...


És akkor a sorsolás. Nem hiszem a véletlenbe...így hát nem lesz sorolás. Aki elindul az erdőbe, nem jön ki üres kézzel, ha nincs gomba, van áfonya, ha nincs áfonya sem, ott a tűzifa...

Mostanában rendesen esett...aki elindult az erdőben, üres kézzel nem jön ki. Mindenki azt kap, amiért elindult...

Gratulálok a gombászoknak és megyek is ceruzát hegyezni!


2011. október 20., csütörtök

Mondjam vagy mutassam?

Megszavaztam ... többségem úgy döntött, hogy mutassam...az átmeneti címe "Gyönyörű sebkollekció".
Nem könnyű feladat a szóvisszatartás...mutatom!





Tovább is van, mondjam még?

2011. október 18., kedd

Egy kis gombológia...

Amióta elindult a Lájkaláka kíváncsian nézem mi történik... Örömmel látok pár új szempárt... Aki már feltűrte az esőkabát ujjait és elindult az erdőbe, annak sok sikert kívánok és leemelem a gombászkalapom a bátorságotok előtt! 

Aki még nem biztos, hogy a gombaszedés egy jó sport, csak azt mondom - próbáld ki! Erről szól a mai mese ...még egy icipici türelem...

Gombaszedő puskája
(nem piff-paff, hanem az az összefirkált papírka, amit az átlátszó harisnya alá bújtatják az iskolás lányok)

Ahol én nőttem fel gyakran esett az eső...akkoriban még nem tudtam értékelni, hogy az eső megoldja helyettem a locsolást, így az egyetlen dolog, ami számomra érthetővé tette az eső létjogosultságát az a tény volt, hogy az esőtől NŐ A GOMBA. 

Az utóbbi kijelentést alátámasztja az is, hogy lettül majdnem minden gombanév nőnemben van. Kivéve a pöfeteg. A nyelvészetet és gender elméletet hagyjuk egy másik alkalomra, jó? Bár én mindkettőt szeretem...

Leesik az eső, másnap hajnalban gumicsizma, esőkabát, kendő, kosár, kés és indulás az erdőbe! Miért hajnalban? Ősi rímes bölcsesség, vagyis lett népdal figyelmezteti:

Gombászok, gombászok,
Ti még mindig alszotok?
A kis mókus korán kel
Ő az összes gombát lel!
                                                              Szemkép fordítás



Nekem rókagomba a kedvencem...Szárazabb erdőkben is nő, mindig csoportokban és a keresése egy véget-nem-érő AHA! élmény. 

Ha megláttál a moha vagy száraz levelek alatt egy rókagombát, máris tudod, hogy mellette még jó néhányat találsz. Elsőre egyet sem látsz. Mennél tovább...aztán egyszer csak felbukkan a sárga levél alatt egy göndör gombaszél. Nahát. Még egy...és még...egy...kettő....

Egyszer csak átáll a látás és mindenhol észreveszed a rókagombát...visszatekintve nem is érted, hogy az elején hova bújták...

Ott voltak. Vártak. Csak nem vettünk észre, mert másképp néztünk...kis értetlenség, erőfeszítés és egyszer csak összeáll a kép...sok, sok gombával...AHA!

Ugye érted, hogy miért nem hirdettem olyan játékot, ahol elég csak "Lájk" gombot megnyomni? Abban nincs erőfeszítés és nincs AHA! élmény...abban csak eleje és vége van, de nincs oda vezető út...pedig....

Nos, ha van kedved beszállni, akárcsak egy témával, fel a gumicsizmát, amíg még nem fagyott be a föld! Írd be a témádat akár a játék megjegyzéshez, akár Szemkép feiszbuk oldalán és már benne is vagy a rajz kalapban.

Kreatív megosztással, pedig, saját mesére is pályázhatsz!

2011. október 16., vasárnap

Minden a talicskáról...mert süt a nap

Erre a hétvégére esőt terveztem. Hogy terveztem, az persze, költői túlzás. Valóban arra gondoltam, hogy a gombákról írok. Ehhez háttérdíszletként és ideológiai aláfestésként jól jött volna az eső. Nem jött össze.

Van valami szólás a záródó meg nyíló ajtókról, de most csak ez jutott eszembe:" Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!" Meg ez: "Kérem vigyázzanak, az ajtók a jobb oldalon nyílnak!" Megteszi?

Az ég már két napja olyan kék, amilyen színű ruhát az életben nem vennék fel....Visszavonom. Újrakezdem.

Az ég olyan kék, amilyen színű ruha majd egyszer, ősz hajamat és egyre bölcsebb tekintetemet fog kiemelni. Az még sokára lesz, addig meg járhatok pirosban.


És akkor most minden előzmény nélkül jön a talicska. Anton bácsi nem díjazna. Rendes ember volt. Neki az első felvonáson puska, a harmadikban durranás volt. Errefelé meg se felvonás, se puska...csak talicska.

Természetesen ez sem igaz. Mármint, hogy a talicskának nincs előzménye. Már hogy ne lenne. Pár napja hívtam össze egy kalákát. Emlékszel még? Persze, hogy emlékszel....nos, azóta fellendült a talicska biznisz. Jóformán hiánycikk lett.

Azt én is ma reggel megtapasztaltam. Kalákáztam...újaimat bebugyoláltam kerti kesztyűbe és ástam, talicskáztam. Még rímel is - Kora reggel kalákáztam, földet ástam, talicskáztam. 

Lényeg a lényeg sokan voltunk, talicska meg kevés. És akkor Rátok gondoltam. Mi van, ha Nektek se jutott? Jönnétek, gombásznátok, de talicska sehol...

Nehogy már a talicska hiány bárkitől elvegye a kedvét! Elő a kosárral, lepedővel, felmosó vödörrel, és irány az erdő. Addigra talán a talicskák is felszabadulnak.

2011. október 13., csütörtök

Lájkaláka indul!

Tegnap este bekukkantottam a bukba és mit találtam? Tudod Te azt...ugye? Ha nem találtam volna az ötvenedik lájkot, a lájkkaláka is váratott volna még magára. Nos akkor elő a kosarakkal és ki az erdőbe!

Ma reggel, biztos, ami biztos, átolvastam a feiszbuk játékszabályzatot, megittam még egy kávét és ismét csak arra a következtetésre jutottam - a korlátozásokat nem szeretem, megyek a magam útján, így hát bukjáték helyett  blogjáték lesz belőle! A feiszbukon azért érdemes lájkolni a szemképet, mert friss, illatos, színes és ropogósan csobogós írások rögtön felbukkannak a hírfolyamon....és 1 fokkal melegebb is lesz a telem:-)

Rajz Neked ...vagy Rólad?...no persze szemképesen...és papíron
Mese illusztrációval Neked... vagy Rólad?...szeretnél?

Ezt sorsoljuk ki a kaláka végén, de addig még van kis időnk és sok tennivalónk! És persze, hogy nincs egy bemutató darab, mert  az személyesen Neked készül el! ...Szemkép stílusjegyeket ismered, középiskolai tananyag...vagy mégsem?...akkor lapozz bele a sohaelnemsárguló blogarchívumba!

Gondolom sejted, hogy egy szemképes kalákát nem lehet megúszni egy gombnyomással. Azt a bizonyos gombnyomást, viszont, nagyon köszönöm! És nagyon köszönöm mindenkinek, aki már spontán módon megnyomta!

LÁJKALÁKA MENET

Ha kis kosárral jössz és egy szemképes RAJZra vágysz:

Fel a gumicsizmát és kis gombaszedő késsel karcold be a megjegyzésben (az írás alatt található): azt a témát, amelyről szóljon a rajzod, ha a sorsoláson a Te nevedet kihalásszuk a kosárból. Ha nincs látható felhasználóneved, a nevet, amellyel részt veszel a játékban is írd oda.

Például: ...téma: GOMBAHALÁSZAT ŐSZI ÉJJEL...név: Vilma

De ha talicskával jönnél, hogy beférjen a MESE RAJZOSTUL:

Akkor kreatívan, magad módján, mutasd be a Szemképet linkestul (magyarul: megosztod) valahol a virtuális mindenségben , vagy éppen virtuális otthonodban, a blogodon és írd meg a megjegyzésben azt a témát, amelyről szóljon a meséd. És a linket, amely a "Szemkép a te szemeddel" átmeneti címet viselő íráshoz vezet sem felejtsd el megosztani velünk.

Ha a megosztást választottál, mások is bekukkantanak majd a blogodba, így mindenki, aki játszik új élményekre, ismeretségekre, olvasókra és ...esetleg ...nem ezt nem mondom ki, tudod, a gombnyomás...tudod...négybetűs...tudod...aki szovjet időben szocializálódott, érti a gombák nyelvét...

A lájkaláka október 23, vasárnap éjfélig tart. Sorsolás hétfőn, október 24-én! 

Akkor 8-5-16,5 - a gombaszedés indul! Tetszik? Ne félj attól a bizonyos gombtól:-)

FONTOS: a megjegyzésíráshoz regisztrálni kell, de ez ne vegye el kedved a játéktól! Ha sehogy sem sikerül, jelezd a fbukon...és felteszem ott egy témára vonatkozó kérdést...azt még szabad...

2011. október 11., kedd

Lájkok a spájzba

Emlékszem, hogy általános iskolában gyűjtöttem a Donalds rágó képregényeit. Kemény munka volt! Nálunk csak az jutott hozzájuk közvetlenül, akiknek apukája, bácsikája, vagy apukája barátjának a harmadrangú unokatestvére tengerész volt.

Akinek a papája a földön dolgozott, kénytelen volt csereáruért hozzájutni a vágyva vágyott donaldokhoz.  Mert a donaldsok számától az érzelmi jólétünk függött. Vagyis egy donalds annyit jelentett, hogy biztonságban vagyok, elfogadnak, odatartozom...

Most már nem donaldokat gyűjtünk, hanem lájkokat. Jó dolog a lájk! Nem foglal sok helyet és magas az érzelmi fűtőértéke.

 Nos, ősz van...gondolom nem mondtam újat, vagy mégis? Hideg és nyirkos időben minden fűtőanyag jól jön. A radiátorokat már tegnap elindítottunk. Meleg tea fogyasztás háromszorosra nőtt. Gyapjúzokni is kibújt a fiók mélyéről.

De ugye télen nem csak a testünk fázik...arra gondoltam, hogy télre nézve, krumpli, fahasáb és lekvár mellé begyűjtöm egy nagy adag lájkot. Tartson ki tél végéig... Lenne kedvetek egy kalákára?

Amint beköszön az ötvenedik lájk, elő a kosarakkal és kezdődhet a kaláka. ...a részletek nemsokára, sőt, még hamarabb!

2011. október 10., hétfő

Zavarba hozott lelkiismeretfurdalás

Valaki találkozott már olyan jelenséggel mint lelkismeretfurdalás? Én elég rég láttam őt errefelé. Azthiszem nyaralt. Vagy túl foglalt volt? Talán elveszítette a cetlit, amelyre a címem fel volt  írva? Ilyen rendetlen lenne? Valószínűleg csak vetítem...pedig jól esik a gondolat.

Megpróbálok úgy leülni, hogy ne lássam az arckifejezését. Nem megy. Pont velem szembe ül. Rózsaszín euritmia ruha kupac tetején. Au! Ez fájt! Jó, jó, megvarrásra váró ruha kupac....

Ismeritek a nézését? Úgy felülről lefelé haladva....lassan...fölényesen... Vajon hol tanult úgy nézni? Gondolom sokat gyakorolt. Rajtatok is?

Általában el szoktam fordulni, amikor rám néz. De most nem tettem. Zavarba hoztam. Láttál már ilyen zavartan nézni?


Tudod mi a titok? Ha rád néz, nézd vissza! A megvarratlan ruhastóc még mindig ott áll ahol volt. Gondolom sejted, hogy most varrás helyett írok. Jól esik. 

Amikor befejeztem az írást, megyek varrni. Vagy amikor a család lefekszik. Vagy mielőtt felkel. 

Akkor megyek, amikor jól fog esni.

2011. október 8., szombat

őszi eperszüret

Szeretem a szombatokat. Olyan világos, kibontakozó, alakuló napok... Vasárnapok ellentéte. Vajon ki találta ki, hogy vasárnappal egy kalap alá tegye? Hétvége...hétvége, amely szombattal kezdődik és vasárnappal végződik.

Meglepetésemre ma szombatra ébredtem. Kicsit sietős reggeli kávéval indult. Aztán én is elindultam...busz, villamos, metró, város, busz...versek, emberek, gondolatok...

A gondolatok. Hihetetlen mennyi gondolat megfordul egy átlagos méretű, narancssárga gumival összefogott, barna hajjal fedett fejben...

Hiába kérdezel, hogy mennyi, számolás nem az erősségem. De ha az lenne, akkor sem szánnám arra a szombatot, hogy megszámoljam őket. Még a statisztikai adattár bővítés kedvéért sem. 

A zsebembe nyúltam és rábukkantam a meztelen kulcsra. Új...ruhátlan...vajon hol áll meg a busz? Írtam egy verset a kék füzetembe...leszálltam...kapu, ajtó, emberek, varrógépek...

Nos, most is megkérdezhetném, hogy miez, de változatosság kedvéért inkább most én mesélek el. Jó?

Ez a véletlen gondolatok sorozatának egy anyagi megnyilvánulása, egy kulcsruha, egy új ismeretség, egy Colette megálmodta és elkészítette epersüti...mert véletlenül megkérdeztem, MI EZ? mert véletlenül eper jutott eszébe...mert véletlenül elveszett a régi kulcstartóm, mert véletlenül pont ott volt ma, ahova könnyen eljuthatok, és véletlenül megtudtam, hogy ott lesz ma...

Nagyon örülök az élő találkozásnak, cérnafoszlány eszmecserének és epersütinek!

2011. október 6., csütörtök

mi ez?

Reggeli szellemi torna után bementem a dolgozóba nyújtózkodni egyet. Jó fedőnév a dolgozó szoba! Csakhogy az élet mégis a konyhában zajlik. A munka meg az élet része, nemde? És ha a munka az élet része, az élet meg a konyhában zajlik (és nem csak azért is, mert karnyújtásra van a kávé), akkor a dolgozószoba...nem tudom, valóban nem tudom. 

Nos, nyújtózkodtam egyet. És hogy ne üres kézzel jöjjek vissza a konyhába, hoztam valamit. Valamit, ami átmenetileg MIEZ névre fog hallgatni. Tehát, ebből logikusan következik a kérdés MI EZ?


Hogy én miért kérdezem, amikor tudom a választ? Nem, nem vagyok kíváncsi a helyes megfejtésre, azt én tényleg tudom. Ez egy részlet. Sőt, arra sem, hogy minek a részlete ez...valami másra vagyok kíváncsi. Arra, hogy MI EZ?


MI EZ számodra? Mi jut erről eszedbe? Milyen érzést kelt? Merre viszi a gondolataidat? Elmondod? Nincs helyes megfejtés...de azért nemsokára megmutatom, hogy minek a részlete ez:-)

2011. október 4., kedd

Padlizsánízű vizicsiga tünékeny természete

Megsült a padlizsán...a kolozsvári barátnőm jutott eszembe, aztán a fényképezőgép, aztán a tepsi, amelyben legalább vizet kellene önteni, mielőtt félörökké odaszárad a....a....a.....a vizicsiga.

Kivittem a vizes vizicsigás tálat a teraszra, ott több hely van. És több élet. És több veszély. És többé nincs vizicsiga...A vizicsiga, a padlizsánízű vizicsiga tünékeny. Olyan mint a gondolat. Amíg gondolunk, ott van, aztán egyszer csak sehol sincs. Hacsak időben nem veszünk róla lenyomatot.

A többi már nagyon gyorsan zajlott le. Még jó, hogy az utóbbi két évben edzésben vagyok és a reakciós időm Arlenbaba sebességnövekedéssel arányosan csökkent. És jó, hogy még időben eszembe jutott a fényképezőgép. Ezt persze annak köszönhetek, hogy azelőtt eszembe jutott a kolozsvári barátnőm...


...mindjárt kész a padlizsánkrém...vagy a levél...vagy a padlizsánkrém és a levél...finom...hogy vagytok? Gondolunk rátok. Csak annak ritkán van lenyomata...