2011. szeptember 1., csütörtök

Szeptember ízű reggel

Neked is feltűnt, hogy szeptember elsejének sajátos íze van? Kicsit feszült, kicsit buzgó, elvárásokkal teli (bár kevésbé terhelt, mint január elseje). Ugyanannyi akarom és nem akarom van benne, mintha sóból és cukorból egy-egy kanálnyit tennénk az ételbe. Persze nem mindegy hogy sózott uborkáról vagy sütiről van szó.

Azthiszem számomra ez a dátum mégis sós torta egy egyetlen kanál cukorral. Furcsamód várni szoktam szeptember elsejét. Csomagostúl. De amikor eljön, kibontja a csomagot és egy más után nyújtja nekem kisebb - nagyobb dobozokat, neilonzacskókat vagy befőttes üvegeket, úgy teszem, mintha váratlanul érne.

Például, amikor reggel az ajtón kilépve fázni kezd az orrom, rögtön visszavinnék az egészet, pedig egy tudatos embernek igazán illene elolvasni a csomag tartalmára vonatkozó részét is. Nem is az apróbetűs részben, hanem szép, nagy, narancssárga betűkkel oda van írva: "az üveg alján sár és hideg található. Minden elfogyasztott kanál után fogy a természetes fény és nő az áramfogyasztás."




Így volt ez éveken át - vártam, de mire eljött, már vártam a tavaszt...

Csakhogy most készítettem egy tervet! Nem is akármilyet! Az ősztél túlélő terv már nagyon ódivatú, mellesleg az első őszi esőben szétázik és, mint tudjuk, az ázott terv használatra teljesen alkalmatlan!

Az én tervem pedig vízálló, hidegálló és sötétségálló! Bizony! Olyan, mint világító és bélelt gumicsizma. Olyan, mint meleg eperlekvárral töltött esőkabát és reneszánsz festők által kedvelt gyertyakalap. Olyan, olyan, még olyanabb...

A tervem, hogy nagyon, nagyon fogom szeretni az ősztelet!

2 megjegyzés:

Zelnice írta...

hajrá, majd segítünk egymásnak szeretni ;-)

Szemkép írta...

ez már upgradelt terv - 2.0, tetszik!