2011. szeptember 30., péntek

Pénteki komposztfestés

Amint a talpam alatti diólevél ropogása kísértével kinyitottam a kertkaput, eszembe jutott, hogy ma péntek van. És innen már nem volt megállás: a péntekről beugrott Piktor Péntek. A Piktor Péntekről Zelnice, a Zelnicéről (ha még nem tettél, kukkants be hozzá vasárnap estéig!)...így ment volna ez idők végezetéig, hacsak...

Hacsak bele nem boltlom a sárga festőlábasomba. Aha, ide vezetett az asszociációlánc...ezek szerint eljött a festésidő. 

Ha én nem én lennék, azt mondanék, hogy eljött a takarítási idő, hiszen se diólevélnek, de még kevésbé a lábasnak nem a lábam alatt a helye. Bár az utóbbi a név etimológiából kiindulva, talán pont oda való. (Kedves nyelvészek, ne dobáljátok száraz diólevelekkel, most takarítottam el egy stócnyit!)



Egyik kezemben a sárga hazai lábas. Fiatalabb generáció kedveért átírom magyarra "Szgyelano v SZSZSZR". (kukk a kép jobb sarokba). 

Aki azt hinné, hogy hozományul magammal hoztam, most az egyszer téved. A lábas, sárga lábas, már az itteni időszámításom előtt a férjem hűséges társa volt. 

A kinevezést csak nemrég kapott. Pár hónapja. Addig a levesosztály munkatársa volt. Most a ruhafestésosztály főmunkatársa. Alattvalói is vannak. Például a ferdefejű fakanál. Szintén hűséges munkatárs és ugyancsak a levesosztályból jött át. Nincsenek saját ambíciói, jól alkalmazkodik.

Már megint kicsit letértem az útról, de most szemem előtt tartom a célt. Szóval egyik kezemben a lábas. Másik kezemmel szedem a lehullott leveleket. Tudod, szomszéd kertben egy nagy diófa van. A dió túl nehéz, hogy a szél átfújon hozzánk, de levélnek a kerítés sem túl magas. 

Ezúton fegyelmezem magam és egy szóval sem többet se a diófaról se a szomszédokról! Majd egyszer, amikor lejárt a fegyelmi idő!

A levél mellé elszáradt levendula, pár szottyant dália fej, barnás menta ág, jobb időket látott muskátli és még sok más apróság kerül. Tegnap a gyerekek fűszerlevest főztek a kertben, a megmarad petrezselyem és tárkonyágak is be a sárga lábasba.

Aztán már tudjátok, víz, só, fehér pamut és pár plüss rongy...Lizám beleszagolt...milyen teát főzöl? Komposztfestéket...kész...szárad...

Hogy mi lesz ebből? Nemsokára kiderül!

4 megjegyzés:

Ariadne Műhely írta...

Mindig olyan kedvesen írsz. És nagyon választékosan. Sok magyar anyanyelvű megiregyelhetne. Vagy megirigyelhetné.
Ez az alanyi és tárgyas ragozás tényleg nem lehet könnyű, most látom csak. De tőled minden nagyon helyes!!!

Zelnice írta...

:-)))
ezt a színt elnevezem golden retriever-barnának :-)
gyönyörűek.
azon gondolkodtam, h. érdemes lenne minden festéskor tenni bele virágokat meg fűszernövényeket, és ha a színén nem is változtat,de legalább nem lesz büdös a lakás :-)

Szemkép írta...

köszönöm Ariadne! nagyon izgalmas téma a nyelvtani szabályok vs nyelvérzékelés. Én az utóbbira szavazok:-)

Szemkép írta...

Timi, az illat festés közben isteni! Retriever barna tetszik, a plüssnek meg a textúra is megvan hozzá:-)