2011. szeptember 22., csütörtök

Akaromakaromakarom!!!

"Akaróka nagyot szemez, ezt is kéri, amazt, emezt: 
Cukrot, mézet, majonézét! Szörpöt, jeget, még kék eget!"
"Gribulītim acis zib, gribulītis daudz ko grib:
Kūkas grib! Lelli grib!! Medu grib! Ledu grib! 
Dz R-Z

Valahogy így érzem én is. Varrhatnék, írhatnék, olvashatnék, festhetnék, aludhatnék, kertben üldögélhetnék, sétálhatnék.............váááárj, légyszíves, csak egy perc!

Jólvan! Minden rendben. Kis pucér csigám éppen locsolja a dáliáimat. Rembrandt dáliákat és pompon dáliákat. Meglehet, hogy az alacsony dáliákra is jutott pár csepp.


Aki nem alszik, az kertet locsol, még pedig önként. A jelen szólás eredete még beazonosítható. Sőt, térben és időben pontosan helyezhető el. Még sőtebb - konkrét eseményhez és személyhez kapcsolható. 
 
De most képzeljük el dédunokádat, aki mamától gyerekkorában hallotta ezt a szólást, mama viszont nem jelölte meg a forrást, keletkezési időpontot, földrajzi koordinátákat, de még a blog url-jét sem. A képzeletbéli dédunokád magyar tanár. Épp a hatodik osztálynak a szólásokról mesél. Amellett a közmondásokról és a kettő közti különbségről is. Természetesen. És példaként azt mondja "aki nem alszik, az kertet locsol"...

Álljuk meg egy kicsit. Hogyan kanyarodtam én ide? Fontos? Talán háromgenerációs viszonylatban nem annyira. De ha már itt vagyunk, akkor alkalom adta tisztázom, hogy a bevezető versszaknál csak a szabad fordításért vagyok felelős. Az eredeti gyerekvers egy lett költőnő, Dzidra Rinkule-Zemzare műve.

Most már végkép elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani. Annyi biztos, hogy nem azt, amit az imént írtam. De ha már egyszer azt írtam, akkor ez bizonyára nagy jelentőséggel bír. Sokkal nagyobb, mint az, amit eredetileg megakartam írni.

Tudom, tudom, immár tudom, hogy mit akarom!

Nincsenek megjegyzések: