2011. augusztus 19., péntek

Makuc visszatér

az előző rész tartalmából, vagyis mi történt időközben:

adott egy távolkeleti születésű malac és kukac fia. Makuc. Időközben megnőtt és távoli Lettországba utazott, hogy vigyázzon két kislányra. A két kislány is időközben megnőtt és Makuc Magyarországra költözött, ahol óriási háztartási népszerűségre tett szert azáltal, hogy népszerűtlensége miatt készen állt felköltözni a padlásra.

Míg egy napon megálmodtam a Mürtyöt. Lelki szemeim előtt láttam az alakját, sőt, fizikai kezeimmel megrajzoltam a szabásmintát és csupán egy dolog hiányzott - az álommancs. Puha, kényelmes, kerek....

És akkor megpillantottam Makucot. Arlenbaba éppen egymásután húzta a karjára a karikákat...puha, kényelmes, kerek...

Most már tényleg csak az erős idegzetűek maradjanak a képernyőnél...

Eltelt pár óra, Arlenbaba mürtyös szempillája becsukódott. Alszik. Mélyen alszik. Makuc ébren van, figyel. Rosszat sejti...

Körülnézem, felveszem egy karikát, megtapogatom, és tényleg - puha, kényelmes, kerek...ismét körbenézek, de a kezemben valahonnan egy manikűrolló termett. Az nem lehet véletlen. Dolgom van vele. És ha már a karika is ott van, akkor mindkettővel egyszerre van dolgom. Vagy talán nekik egymással? Bizony, inkább úgy van, engem csak közvetítőnek választották.





Egy cérnácska nyissssz, még egy cérnácska nyissssz....trrrrrrr......... nyissssz......... trrrrrr......hát így készül egy karika!

Ahogy mondani szokás - a művészet áldozatokkal jár. Most Makuc karika esett áldozatul. Boncolás következtében egy egész Mürty család kezekhez jutott, hát nem fantasztikus? Makucnak csak 5 karika maradt, hát nem szomorú?

Azthiszem nézőpont kérdése...szerinted?

1 megjegyzés:

M-ici írta...

Rita, Rita! Úgy örülök neked, nagyon vártam már ezt a blogot.
Köszönöm, hogy írtál nekem, mert így végre tudlak követni.
Tudom is már, hogy mit fogok csinálni ma este. Van már olvasni/látnivalóm.
Szeretettel,
Mici