2011. augusztus 29., hétfő

Kiskapu a fogak között

Ma rendes akartam lenni. Augusztusra esett a fogorvossal megbeszélt kontroll. Augusztus még pár napig tart, gondoltam itt az ideje, hogy felhívjam és időpontot kérjem. Majdnem biztos voltam, hogy az időpont nem fér be a megmaradt 2.5 napba, de legalább a jó szándékom  megmutatkozik. Hiszen még augusztus van.

Reggeli kávé, legógarázsépítés, még egy kávé, csigarajzolás...után első dolgom volt hogy felhívjam a rendelőt.

...már nem dolgozik itt...válaszolt a telefon, vagyis a hölgy a telefon másik végén.

Általános iskolás korában nekem egy szikla gurult volna le a fogsorról. Hurrá! Megúsztam! Volt már valakinek dolga a szovjet fogászattal? Vérszomjas tekintetekkel? Csökkentett kapacitású és méretű aszfalt fúróval? Világos barna kartonnal? 

Az utóbbit ötödikes koromban lehúztam a lány WC-n. Azthittem ezzel véglegesen kitörlöm magamat a fogorvosok feketelistáról....

De most csupán egy kontrollról lenne szó! Nem fáj semmim.....


Egészen addig a pillanatig, amíg ezt megfogalmaztam magamnak.......és akkor bekövetkezett egészen váratlan fordulat. ....elkezdett fájni egy fogam....apránként ő lett A Fogam. A Fogam, akivel elmentünk játszótérre. A Fogam, akivel ebédet készítettünk. A Fogam, akivel Arlenbabát altattunk. És A Fogam, aki ennek az írásnak a társszerzője.

A Fogam egyáltalán nem örül, ha mással foglalkozok. Csak vele. Írni szerettem volna, de ma számomra csak egy megengedett téma van: A Fogam. Róla írom. Őt rajzolom...koronával, mert így kérte (különleges, koronázott fog akar lenni és ha így folytatja, nemsokára megélem a koronázást).

Ismét szovjet hazám jutott eszembe....kiskapuk a fogak között...

1 megjegyzés:

Zelnice írta...

erről a postról szuperlatívuszokban tudnék csak beszélni. kösz a mosolyt és az irodalmi élményt :-)