2011. augusztus 24., szerda

Diagnózis: kismama

Nem is tudom, hogy ez a történet konyhába, nappaliba vagy előszobába való, de kiegyezhetünk egy amerikai konyhában.

A napokban kaptam új táskát. Nagyon pirosat. Annyira pirosat, mint meggy, amikor még enyhén savanykás. Szeretem a régi táskámat, de ugyanazon a napon amikor Zita szoknyájával leültem a frissen festett, zöld padra, a táskám is bezöldült. Történetesen mellém ült a padra, ahogy ez egy rendes táska tenni szokott.

Ismét kicsit szépítettem a dolgon, hiszen, a táskám többnyire a lábamhoz szokott lefeküdni. Nekem ugyan eszembe nem jutna ledobni a földre, de kiderült, hogy tériszonyos, így hát nem akartam nagyobb traumát okozni és hagytam, hogy biztonságos talajon tartózkodjon.






















Ma reggel városba készültünk Arlenbabával. Itt az alkalom, hogy kipróbáljam az új, piros táskát! 
- Telefon? 
- Jelen!
- Mehet a pirosba!
- Pénztárca?
- Jelen!
- Mehet!
- Pelenka? Még egy?
- Jelen!
- Várjatok egy kicsit, ti most elegánsan a középső cipzáros zsebbe beszálltok a popsitörlős csomaggal együtt.
Aztán sorba jöttek a vizes palack, kiskönyv, jegyzetfüzet, napkrém... nem, napkrém kénytelen lesz itthon maradni, és csak egy pelenka jöhet, a vizes palackot jobb, ha kézben viszünk, és a könyv....

Egy-két rutinos kézmozgás és minden visszakerült a régi, zöldfoltos táskába. És még 3 darab szilva, kulcscsomó, tízdarabos BKV jegy, néhány toll, egy sapka és ki tudja még mi.

Diagnózis: kismama.
Szakvélemény: majd kinövi

PS. Egyszer majd piros táskával elmegyek a városba, valószínűleg hiányozni fog a popsitörlő csomag...

1 megjegyzés:

Zelnice írta...

bizony kinövi, csak győzze kivárni
;-)