2011. július 27., szerda

Konyhai próféciák II

Be kell ismerni, néha idegen környezetben könnyebben jönnek a felismerések. Nem hiába küldött James bá hőseit Peruba. Én ugyan Európán belül maradtam, de a felismerés így sem váratta magára. Ez a felismerés sosem volt meleg, hiszen a hűtő pultnál leltem rá.
De jöjjön a

A MÁSODIK FELISMERÉS - TEJFÖL

Velence melletti kemping, közeleg a siesta idő és egyben az ebédidő is. Ma mi főzünk. Bekukkantok a hűtőbe, szinte minden megvan, kivéve a tejföl.

Pont itt és pont most úgy éreztem, hogy vissza kell nyúlni a gyökerekhez és a salátát lett módra, azaz tejföllel készíteni. Sacīts-darīts!*

Mint egy kortárs kempingben illik, a bolt éppen kéznyújtás távolságban van. Papucsba be, nemzetközi apró a zsebembe, és már száguldok is!

Ahogy közeledek a bolthoz, közeledek a második felismeréshez is. Akkor, útközben, még nem tudtam, hogy mit rejt magában egy mezei (na jó, az átlagosnál zsírosabb) tejföl.

36 fokos melegből beszáguldok a hűtött üzletbe és egyenesen a tejtermékek felé indulok. Joghurt, joghurt, még joghurt...egy másik joghurt, sajt, főző tejszín....Vajon hová bújt a tejföl?

Mintha megérezték volna a belső univerzumba elhangzott kérdésemet, ott termett két fehérköppenyes nő és újabb joghurt szállítmánnyal láttak el a polcokat.

Itt a segítség! Bizony, meg kell szólítani őket, érzem, hogy van számomra fontos üzenetük. A hozzám közelebb állóhoz fordultam és angolul megkérdeztem, hogy hol találom a tejfölt? A nő zavartan rám nézett, aztán kérdőjeles szemekkel a kolléganőhöz fordult.

A kolléganő egy pillanatra ott hagyta a joghurtokat és teljes figyelemmel felém fordult. Mit is keresem? Tejfölt, válaszoltam. Olyan mint joghurt, csak zsírosabb. Vagy olyan, mint tejszín, csak savanyú.

Olyan nincs, mondta. Aztán olaszul elmagyarázta a kolléganőnek, aki egyetértően bólogatott. Olyan válóban nincs.

Saláta tejföl nélkül? Jó, legyen helyette joghurt. Nem az igazi, de elmegy.

Valami belső hang mégis visszatartott és ismét elindultam a hűtőpult felé. Kinyújtottam a kezét és kivettem "panna agra" nevű tejterméket.


Éreztem, hogy ez az! És akkor vettem észre, hogy "panna agra" fölött egy kétszer akkora "Sauerrahm" felirat virított. Ő az! Vidáman visszamentem a fehérköppenyes joghurt szakértőkhöz és mutattam nekik, hogy megtaláltam, ez az! Mosolyogtak.

És most itt a felismerés ideje:

HA VALAMIT NEM ISMERJÜK, AZ MÉG NEM JELENTI, HOGY NEM LÉTEZIK.
és
HA VALAMIT ÉPPEN NEM LÁTJUK, AZT SEM JELENTI, HOGY NINCS.
és
A TUDÁS SOKKAL GYAKRABBAN VAN BENNÜNK, MINT GONDOLNÁNK.

A folytatás hamarosan következik...


Sacīts-darīts!* - a szót a tett követi (lett)

Nincsenek megjegyzések: