2011. július 27., szerda

Konyhai próféciák II

Be kell ismerni, néha idegen környezetben könnyebben jönnek a felismerések. Nem hiába küldött James bá hőseit Peruba. Én ugyan Európán belül maradtam, de a felismerés így sem váratta magára. Ez a felismerés sosem volt meleg, hiszen a hűtő pultnál leltem rá.
De jöjjön a

A MÁSODIK FELISMERÉS - TEJFÖL

Velence melletti kemping, közeleg a siesta idő és egyben az ebédidő is. Ma mi főzünk. Bekukkantok a hűtőbe, szinte minden megvan, kivéve a tejföl.

Pont itt és pont most úgy éreztem, hogy vissza kell nyúlni a gyökerekhez és a salátát lett módra, azaz tejföllel készíteni. Sacīts-darīts!*

Mint egy kortárs kempingben illik, a bolt éppen kéznyújtás távolságban van. Papucsba be, nemzetközi apró a zsebembe, és már száguldok is!

Ahogy közeledek a bolthoz, közeledek a második felismeréshez is. Akkor, útközben, még nem tudtam, hogy mit rejt magában egy mezei (na jó, az átlagosnál zsírosabb) tejföl.

36 fokos melegből beszáguldok a hűtött üzletbe és egyenesen a tejtermékek felé indulok. Joghurt, joghurt, még joghurt...egy másik joghurt, sajt, főző tejszín....Vajon hová bújt a tejföl?

Mintha megérezték volna a belső univerzumba elhangzott kérdésemet, ott termett két fehérköppenyes nő és újabb joghurt szállítmánnyal láttak el a polcokat.

Itt a segítség! Bizony, meg kell szólítani őket, érzem, hogy van számomra fontos üzenetük. A hozzám közelebb állóhoz fordultam és angolul megkérdeztem, hogy hol találom a tejfölt? A nő zavartan rám nézett, aztán kérdőjeles szemekkel a kolléganőhöz fordult.

A kolléganő egy pillanatra ott hagyta a joghurtokat és teljes figyelemmel felém fordult. Mit is keresem? Tejfölt, válaszoltam. Olyan mint joghurt, csak zsírosabb. Vagy olyan, mint tejszín, csak savanyú.

Olyan nincs, mondta. Aztán olaszul elmagyarázta a kolléganőnek, aki egyetértően bólogatott. Olyan válóban nincs.

Saláta tejföl nélkül? Jó, legyen helyette joghurt. Nem az igazi, de elmegy.

Valami belső hang mégis visszatartott és ismét elindultam a hűtőpult felé. Kinyújtottam a kezét és kivettem "panna agra" nevű tejterméket.


Éreztem, hogy ez az! És akkor vettem észre, hogy "panna agra" fölött egy kétszer akkora "Sauerrahm" felirat virított. Ő az! Vidáman visszamentem a fehérköppenyes joghurt szakértőkhöz és mutattam nekik, hogy megtaláltam, ez az! Mosolyogtak.

És most itt a felismerés ideje:

HA VALAMIT NEM ISMERJÜK, AZ MÉG NEM JELENTI, HOGY NEM LÉTEZIK.
és
HA VALAMIT ÉPPEN NEM LÁTJUK, AZT SEM JELENTI, HOGY NINCS.
és
A TUDÁS SOKKAL GYAKRABBAN VAN BENNÜNK, MINT GONDOLNÁNK.

A folytatás hamarosan következik...


Sacīts-darīts!* - a szót a tett követi (lett)

2011. július 26., kedd

Konyhai próféciák

Harmadik felismerés, még meleg...

Budapest. Átlagos délután. Esik az eső. A csigák ugyanúgy kúsznak az erdő szélén, a konyha ablak is a régi helyén van. Amíg tart az alvás szünet, megosztom Veletek a felismeréseket.  Eddig csak hármat találtam...abból kettőt a konyhában, így "konyhai próféciák" nevet viselnek, legalább átmenetileg.

Kezdem a legfrissebbel.

A HARMADIK FELISMERÉS - TÚRÓGOMBÓC

Túrógombóc és a mennyei pórcukor

Sosem csináltam még túrógombócot, de szeretem. Tegnap a játszótéren egy barátnőm túrógombócot említett (James bá azt mondana, hogy figyelemre érdemes véletlen). A hűtőben éppen egy félkiló túró lapult (következő fontos véletlen). És éhesek voltunk (ez egy nagyon elgondolkodtató véletlen).

Vagy félévvel ezelőtt egy másik barátom küldött nekem egy túrógombóc recept gyűjteményt (az már több a soknál). El is mentettem és csodák csodája, arra is emlékeztem, hogy hová (itt már előrehaladott intuícióról van szó, ugyanis egy "Receptek" című mappába tettem).

Mindennek csakis bevezető értéke van, mert a felismerésnél még van pár lépés.

Kinyitottam a receptgyűjteményt és gyorsan átfutottam rajta, hogy kiszűrjek melyik recept jöhet szóba egyéb hozzávalók és mihez van kedvem együttes figyelembe vételével.

Megvan! Zabpehelyes győzött! Most már alaposan elolvastam a receptet. Még egyszer. Átszkennelem a hűtő tartalmat és azután még egyszer elolvastam a receptet.

Már majdnem ott vagyunk a felismerésnél! Csak kis türelem!

Túró, zabpehely...ennyit használtam fel ez eredeti receptből, a többi teljes improvizáció. Eredmény - fantasztikus túrógombóc, ezt Arlenbaba is többszörösen alátámasztja.

És jöjjön a felismerés:

AHHOZ, HOGY VALAKI SIKERESEN IMPROVIZÁLJON, MEG KELL ÉRTENI A MŰKÖDÉSI ELVET ÉS ELEGENDŐ TUDÁSSAL KELL RENDELKEZNI AZ ADOTT TÉMÁBAN.

A folytatás hamarosan következik...


2011. július 5., kedd

Az új szoknya

Már egy ideje nyaggat engem az új szoknyám, vegyem fel, mutassam meg...legyen. Hosszú története van ennek a szoknyának, ha figyelmesen nézed, ki tudod olvasni. A régit is, az újat is. Ahhoz, hogy bátorságot leljem és elmeséljem, kellett hozzá fagyos vasárnap és esős vasárnap, napsütéses vasárnap és végül egy júniusi vasárnap, miután úgy döntöttem, hogy itt az ideje, keljen életre az új szoknya...


Oly sok szoknya élt és él a világon, akit még senki sem énekelte meg. Ő valaha Zita szoknyája volt, majd, amíg rá nem ültem egy frissen zöldre festett padra, az enyém volt, most már a világ szoknyája.

Megnéznél közelebbről? Gyere be!