2011. június 16., csütörtök

Mi fán terem a Gréticsiga?

Ha valaki tegnap kérdezett volna, vonogattam volna a vállam. Most, bizony, más a helyzet! Kimentem a kertbe és egyenesen a szomszédból átlógó meggy fa irányába indultam. És nézd csak mi terem a meggy fán!


Hát ki más lenne, ha nem Gréticsiga! A nagy kócos hajából rögtön felismertem. Ő is felismert engem - kis zöld kezét elengedte az ágról és a karomra ugrott. Súgott valamit a fülembe, bólogattam és elindultunk a másik kerítéshez. Az volt a vágya, hogy legyen róla egy fénykép a loncvirágokkal. Azt mondta, hogy már napokig készült arra, hogy mielőtt Grétihez költözne - tudom, Grétit sem ismered még - meg szeretne szagolni a loncot, sőt, egy lonc csokrot készíteni Grétinek. Még kettőt alszunk és megyünk ünnepelni Gréti születésnapját. Gréticsiga már alig várja a nagy találkozást, ő lesz Gréti szülinapi ajándéka!



Ma Gréticsiga bent fog aludni. Arlenbaba úgy megörült, amikor meglátta Gréticsigát, hogy rögtön a saját ágyába vitte volna, de hát ott feküdt már egy másik álmos csiga. Kiegyeztünk, hogy lefekvés előtt rajzolunk még pár csigát, közben el is énekelte minden általa ismert csigadalt. Gondolom már ki is találtál, de ha még nem, segítek. Arlen és Gréti két mindjárt-két-éves csigarajongó.  De a gyerekidő lejárt, én is lefekszek aludni! Jó éjt, Gréticsiga! Neked is jó éjt!

Nincsenek megjegyzések: