2011. december 31., szombat

Még mindig hiszek a január elsejében...

Azthiszem Pán Péter című filmben kántált az egyik szereplő a következő szöveget: "...hiszek, hiszek, hiszek a tündérekben..."...és a tündérek csak úgy hemzsegtek körülötte. Lehet, hogy nem is így volt, de a szelektív emlékezetem ezt a képet hozta elő.

Apró és törékeny tündérek nem a műfajom. De még a helyi újévi szimbólum listában sem jutottak az első tízbe. Egyébként nem tudom hogy állnak az első százban, de most nincs időm utánajárni. A lényeg, hogy virslik, lencsék, lóherék, extrahangos papírtrombiták, pezsgő, mobiltelefonok, csillogó-villogó szarvak biztosan megelőzték őket... segítsetek már, hogy legalább tízet össze tudjak szedni!...köszönöm! ...petárdák, éjféli tévé műsör, sorbaállás kétoldalas pusziért. Megvan.

A tündérek csak lírai bevezetésként jelentek meg errefelé, de ha blogger is számlálja a címszavakat, akkor valaki a tündér szóra erre a bejegyzésre tévedhet google kereső jóvoltából. Bocsánat! Igazán nem volt szándékos.

Csak azt szetettem volna mondani, hogy még mindig hiszek a január elsejében. Hiszek a fordulópontokban, hiszek a változásokban, hiszek az újban rejlő lehetőségekben és abban, hogy képesek vagyunk őket észrevenni. Hiszek a boldogabb újévekben. És ha tündér szó ennek a gyűjtőfogalma, akkor hiszek a tündérekben.
Számomra egy nagyon boldog év nemsokára 2011es mappába kerül. Ennek az évnek Ti is részesei voltatok - ki ismerősen, ki megismerve, ki ismeretlenül. Hálás vagyok a virtuális találkozásunknak, köszönöm az olvasást, hozzászólást, támogatást!


Most tollal és füzettel a kezemben elvonulok vissza és előre tekinteni...

2011. december 23., péntek

Mielőtt a billentyűzet a mézeskalácsházba költözne

...és mielőtt reggeli kávé mellett Juliska módra lecsípnék egy cserépdarabkát, mielőtt újra leesik a hó, mielőtt az orromra húzok a takarót, mielőtt kicsit másképp telnek a napok, mielőtt újratalálkozunk:

kívánom mindenkinek, aki erre vagy másfelé jár, bejglit süt vagy karácsonyfát díszít, gyertyafényben vagy csillagok alatt...

2011. december 19., hétfő

Fordulok a nappal együtt

Az utóbbi időben ritkán jártam erre. Vagyis betértem lábujjhegyen, körbenéztem és már szaladtam is tovább. Nyomtalanul. Nééém, nem nagybevásároltam, nagytakarítottam még egyéb nagy dolgot sem csináltam. Csak icipici, láthatatlan dolgokat. Afféle befejező műveleteket. Évelvarrásokat. 

És egyszer csak a napfordulóban találtam magam. Már fülig benne vagyok. Fordulok a nappal együtt. Kifelé a télből. 


Ma már belemártottam az ujjamat a Karácsonyi gondolatkörbe. Amit már megírtam, nem írok újra, ha kíváncsi vagy, a Homokozóban megtalálsz. 

Tűz jutott eszembe. Be is gyújtottam a kandallót. Az egyik hagyományos téli napforduló eleme a rönk húzás az utcán, falun, városon keresztül. A nagy és vastag farönköt, amely magában zárja az év alatt összegyűjtött feszültséget (csalódás, bánat, düh, bármi, amit mínusz előjellel írnánk) az út végén felgyújtanak. Ezzel a rituáléval a fény ismét győzedelmeskedik a sötétség fölött. Bennünk és a világon, ha a kettő között van különbség.

Még vannak elvarratlan szálak az évnek. Rönk helyett tollat húzok a papíron. Egy listát készítek. A lista tetején nagy betűkkel virítani fog TÜRELMETLENSÉG. Remélem már nem sokáig. Lángba borul és élég a kandallóüveg mögött...szeretem a tüzet.


Kíváncsi vagyok, ti hogyan szoktatok elvarrni az év kilógó cérnáit...elmondjátok?

2011. december 15., csütörtök

A Mürty fonákja...mert mindenkinek van

Van egy sajátos szokásom, ha valamit látok, mindjárt kifordítok. Távolságtartás és szemlélődés sosem volt az erősségem. Bármiről is lenne szó, mindig kapcsolatba akartam kerülni azzal vagy vele. Empirikusan...

Van-e valami különösebb oka annak, hogy kíváncsi vagyok mi van macinak a hasában? Különböző technikaitól pszichológiáig terjedő magyarázatskálán mozgó opciójelölteket félretéve a válasz nagyon prózai. A dolgok fonákja sokkal beszédesebb, mint a színe.


Igen, lehet szó szerint is értelmezni, csak épp nagyon szűk mozgástere maradna a gondolatmenetnek, azért a Mürty fonákját tekintsük illusztrációnak. Különben ez valóban a fonákja pamutvetexestul és elkötött cérnavégestül még vasalásos művelet előtt.

A fonák, többnyire, elrejteni való dolog. Pontosabban el van rejtve, nem látszik. Nincs szem előtt. Vagyis pillanatnyilag NINCS.

Mielőtt a kezem akaratlanul bekopogna a metafizika kapun, gyorsan kifordítom egy gyerekharisnyát. Benne címke a mérettel, összetétellel és tisztítási utasításokkal. Kicsit lefelé pásztázva csíkok, majdnem olyanok mint a színen, csak összemosottabb. Centinként cérnaváltásra utaló jelek, majd a bokánál egy cérnafelhő fehér közepével.

Színéről nézve a cérnagombóc egy barika. Amolyan pici, ártalmatlan, csillagokkal és holddal a feje fölött. Itt a színen mind külön vannak. Egymás mellett, fölött, alatt. De mi már tudjuk, hogy mindezek összekötésben állnak. Nem csak gyártástechnológiailag. Bár az is kétségtelenül igaz.

Van, amikor a fonákja sokkal izgalmasabb, mint a színe. Mit vegyek elő?  Arlen garbója megteszi. A színe kicsit durvább tapintású, pasztellszínű, egymástól elkülönülő csíkokkal. Majdnem érdektelen. Első ránézésre magam is csodálkozom, hogy ilyet választottam. A megfejtés, pedig el van rejtve...bizony, a fonákjában. Ugyanez a garbó kifordítva végtelenül puha és meleg tapintású és érzetű. Ismerős? Hányan kérdezték már egyik vagy másik ismerősödről,mit találsz benne, hiszen olyan... Tőlem sokan. Valószínűleg rólam is:)

Előfordul, hogy a fonák és szín nagyon hasonlóak. Előfordul.

A harisnyát ki is viszem a fürdőszobába. Tegnapi. Jó volt beszélgetni veletek. Mellesleg nem ülök lótuszpózban, mert kényelmetlen. Konyhaasztalnál végkép. Apropó, egy konyhaasztalnál és gyerekharisnyában is fel lehet fedezni a világot...

2011. december 13., kedd

KELL, Ó KELL...vissza a feladónak!

Ki a nénike találta ki azt a szót, hogy KELL? A MUSZÁJ az olyan mint orosz parihmaher (fodrász) vagy butyerbrod (vajas kenyér vagy szendvics (ez is megéri egy külön misét)), nem tudok komolyan venni, de a KELL azért rá tud lépni a kis lábujjamra...

Mostanra valahogy sikerült egybegyűjteni a sok KELLéket. Afféle év-végi válogatás. Van benne orvosi időponttól kezdve a pormacskákig minden. De a legnagyobb csomag - az írás. 

A helyzet abszurd. Imádom írni. Most is írok, ahelyett, hogy írnék. Ennél még abszurdabb: szabadon választott témában írok, miközben szabadon választott témában kellene írni.

A kettő között csakis egy különbséget találtam: KELL. 


Arra gondoltam, hogy elbúcsúzok KELLtől. Sőt, az asszonyát, KELLENÉT sem kímélem. Mindkettőt száműzök. Törődjön velük a nénike, aki őket kitalálta.

Így hát csipetnyi friss levegőért cserében kieresztettem őket. Bevallom, sokkal jobb a helyzet. Nincs aki megmondja, hogy ki kell festeni a KELLékeket. Átlátszónak hagyom, mert így esik jól. Semmit sem...

2011. december 11., vasárnap

Vasárnap esti KItalálós kérdés

Adott egy téma. Írtam rá egy verseményt. Mi volt a téma?


Török Pohárköszöntő

Güve, Güve!

Güve egüv
Vegü, vegü
Güve vegü
Egüv, egüv!
Vegü güve, vegü egüv
Güve egüv, güve vegü.

Güve, Güve!

2011. december 8., csütörtök

Mürty Manifesztum a kézművességért

Sziasztok!

Sokatokkal már találkoztam, de aki még nem ismeri - Mürty vagyok. Vadalma Mürty. Régóta készülök, hogy elmondjam mi a lény(eg)em. Most megteszem.

Tudod, hogy ez nem csak rólam szól. Táska, pillangó, baba, gyűrű, barika, kiscica, takaró, szappan, sütemény....vagy bárki, aki felismeri magát bennem? Fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson a kézművesség lényege. Te is?

Ha kézműves alkotás vagy, csatlakozz hozzám a kézművesség értéke elismertetésért minél szélesebb körben! Mondd el ki vagy! Mondd el mivel vagy több, mint egy tömegtermék! Vagy kérd meg az alkotódat, hogy meséljen rólad.

Minél többen kiállunk az ügy mellett, annál többfelé hallani a hangunkat!

Fogd meg az álommancsomat és menjünk együtt! Ha Te is írtál magadról, hagyd itt egy megjegyzést, örülni fogok, hogy nem vagyok egyedül! 


Mürty Manifesztum a kézművességért


1) A Mürty igazi, eredeti, egyedi;
2) A Mürtyöt szeretettel készítették;
3) A Mürty belső késztetésből született;
4) A Mürty esztétikailag, gondolatilag és minőségileg a legjobbat nyújt;
5) A Mürty drága, olyan, mint amikor egy szerettet személynek azt mondjuk, hogy Drága;
6) A Mürty sosem lesz akciós vagy végkiárusítva;
7) A Mürty mérhetetlenül sokkal több, mint anyag és cérna halmaz;
8) A Mürtynek lelke van.

2011. december 5., hétfő

Fjodor, eszem ágában nincs bűnhődni!

Tegnap este történt. Alig bírtam nyitva tartani a szemem, mégis nekiálltam egy bejegyzést írni. Valahogy így nézhetett ki: ngbfmn,nc cvcc c vvbvb mnbnbnbnm nm mn...

Több dolog szokott így kinézni. Robot által gyártott jelszavak, szóellenőrző szövegek, Arlen kezével gépelt üdvözlőmondatok...és az, amikor belealszok a billentyűzetbe. Kifogyott az elem. 

Ma reggel kilenckor ébredtem. Bevallom őszintén, az alvás egyik legjobb dolog a világban. Nem is tudnék választani a pörgés és az alvás közt. Mindkettőt habbal és fahéjjal kérném. Repetát is!

Mi köze ehhez Dosztojevszkijnek? Ő jutott eszembe, amikor kócosan rápillantottam az órára és láttam, hogy mai nap valahol a közepe táján kezdődik. A tennivaló listára még mindig nem néztem rá. Meg akartam írni, hogy mennyire jó érzés bűntudat nélkül pihenni...most igazán éreztem ezt.

Nagyon sok minden fontos...de idén első alvásterápia fekvésem után rájöttem, hogy ebben a fontos dolgok véget nem érő sorozatában a legjobb kipihenten játszani. Már megyek is! Szép napot!

2011. december 2., péntek

Van nevem...

A szemfülesek eddig is rájöttek, hogy a mindennapokban Szemképező vagy (Szemképző?) más névre hallgat...


A szüleimnek nem volt könnyű dolguk, hiszen egy olyan nevet kellett találniuk, amit az egész rokonsereg a Baltikumtól-Kaukázusig ki tud mondani. Mint előrelátó embereknek gondolniuk kellett arra is, hogy a lányuk a nyomukba ered és nemzetközileg házasodik, így hát újabb földrész lakossága kényelméről is kellett gondoskodniuk. 

Továbbá a Szovjetunió mintája alapján -intelligens emberekként- az Európai Uniót is meg kellett jósolniuk... 
Na jó, mára ennyi elég erről... 

Lényeg a lényeg, így lett a nevem Rita. Az fenti kép és a nevem között a legszorosabb összefüggés van. Teljes felelősséggel tartozom a füzetborítók megszemélyesítésért - halasításért, madarasításért...majd egyszer külön-külön is mesélek róluk. Lehet, hogy már múlt időben, de az is lehet, hogy nálatok köt ki valamelyik? 

A hivatalos lelőhelyük itt és van ott még sok más izgalmasabbnál izgalmasabb dolog. Az alkotásokból származó teljes bevételt a KREATÍV HOMOKOZÓ, kétkezi és szellemi kreativitásfejlesztési műhely létrehozására fordítjuk.

És nemsokára a Mürty is eléri a nagykorúságot (ez örök gyerekeknél is előfordul:))...de erről majd ha eljött az ideje.

2011. november 30., szerda

R - itmus, r-ácsodálkozás...és nincs r-utin

Olyan naptalan nap a mai. Egyébként miért hívnak napnak egy olyan napot, amikor nincs is nap? Ha már egy és ugyanazt a nevet használunk két jelenségre valami megkülönböztető jelzés csak belefér...például B-kategóriás nap, nap-porból készített nap vagy napmentes nap. Koffeinmentes kávé laktózmentes tejjel jut eszembe. 

Mindig is izgatták a közügyek. A nap kérdést majd még kitűzöm napirendre, de addig is beszámolok, hogy díszítettünk fel ezt a naputánzatot. Az ilyen napokon a rutin egyenesen veszélyes. Kis kétfejű kupaktanács után egy olyan hely mellett döntöttünk, ahol mindkettőnknek jut a jóból. Arlenbaba begyűjthetett egy heti adag vonatélményt, én meg büntetlenül élvezhetem a kedvenc ipari ritmusokat. Van e jobb kirándulási hely a vasúti állomásnál? Pontosság kedvéért  - HÉV állomáson jártunk, de az is zömében vasból van, ugye?











És amíg ezt az összefoglalást írok lassan le is megy az a nap, amely ma ott sem volt. Vasúti élményeket ki-hogyan dolgozza fel...én még csak készülök rá, mert nagyobb lélegzetvételű. Ez a bejegyzés a Házi Vasút  főmunkatárs hozzájárulásával és bőséges időadománnyal készült. Ezúton is köszönöm! 


Amiről a madarak, halak és kulcslyukas kislányok csicseregnek...

Amit más nekem elmond, az örökké nálam marad, de ami engem érint, azt nehezem tartom magamnál. Bár, amiről csicseregnek itt a lények-lányok, az csak félig az enyém, a másik feléért kopogtassátok Zelnicénél!


Ki ne ismerne és csodálna Zelnice füzeteket? De vannak itt kakukktojások is... Gondolom felismertél az ujjlenyomataimat rajtuk:)...így most már vannak Zelnicés és Szemképes füzetek. Mások. Jól elférnek egymás mellett. Jól kiegészítik egymást és inspirálják egymást.


A füzetekről beszéltem? A füzetekről is, de tapasztalt hámozóként biztosan tudod, hogy van itt más is. A füzetnek fontos szerepe van. Hiszen az egész egy füzettel kezdődött, de erről majd máskor:) Ha te is szeretnél egy füzetet, a Meskán megtalálsz - ilyet is-olyat is...

Egy együttműködésről kezdtem mesélni, amely által nem csak együttműködés szó, hanem sok minden más is új értelmet fog nyerni. Már egy ideje a hulló levelek, gőzölő kávé és pixelmilliónyi tervek közt valamin szorgoskodunk. Az egyik konyhaasztalnál, a másiknál, külön-külön és együtt. Tovább is van, mondjam még?


 Kétkezi és szellemi kreativitásfejlesztési műhely, amely célja újraértelmezés, újrahasznosítás, újragondolás által eljutni önmagunkhoz, belső alkotónkhoz és ebben az új minőségben újratalálkozni egymással.

A Kreatív Homokozó még építkezés alatt van, de nem várunk meg amíg felépül, minden érdeklődőt és játszani vágyót szeretettel várunk a betonkeverők és daruk közt. A homok akad bőven! A színes homokkupacunk, pedig, egy átmeneti blogban található, amit, ha kész lesz a Kreatív Homokozó, becsomagolunk és magunkkal viszünk.

Mit szólsz? Jössz?